tag:blogger.com,1999:blog-26491468366077768722024-03-02T09:29:56.195-08:00GyurcirajzRajz, képregény, illusztrációGyuricza Mártahttp://www.blogger.com/profile/15141068551132286570noreply@blogger.comBlogger6125tag:blogger.com,1999:blog-2649146836607776872.post-78628903730299445402023-07-07T09:02:00.004-07:002023-07-07T09:46:06.102-07:00Hamarosan megjelenik 'Az Ezerfejű történetei' első kötete: 'A vadász'<p class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span lang="EN-US" style="background-color: #01ffff;"><span style="font-family: Life Savers; font-size: large;">ELŐFINANSZÍROZÁS ITT:</span></span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span lang="EN-US" style="background-color: #01ffff;"><span style="font-family: Life Savers; font-size: large;"><a href="https://ezerfeju.hu/elofinanszirozas/" target="_blank">https://ezerfeju.hu/elofinanszirozas/</a></span></span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: Life Savers; font-size: large;"><span lang="EN-US" style="background: white;">Mi történik, ha az általunk ismert világba
beszabadulnak az ősi mítoszok teremtményei, és velük együtt minden, amiben az
ember valaha hitt? ‘Az Ezerfejű Történetei’ egy képregénysorozat, amin 2018 óta
dolgozunk. Minden rész más és más szereplő történetét meséli el, mindig a főhős
szemszögéből.</span><span lang="EN-US"><o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="box-sizing: border-box; text-align: justify;"><span lang="EN-US"><span style="font-family: Life Savers; font-size: large;">A látszólag egymástól független történetek hatnak egymásra,
kereszteződnek, összefonódnak, és így építik fel az Ezerfejű világát.</span></span></p><p class="MsoNormal" style="box-sizing: border-box; text-align: justify;"><span lang="EN-US"><span style="font-family: Life Savers; font-size: large;"></span></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-family: Life Savers; font-size: large;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhK9JpzbKAVTGwKEOQWuymW5x0WYz0oR9rli_EHu6dGsDTu1eH-YBLoXeHEkW9acnYWfpiA-rjBBfTxdakXBnpQDsYzQEOfnBvBZhdoQVFPAE9b3WQ5AC9qPFw_TqklkYeX0e0mxopOo9mXgqjigQasrQusiI4twTpS7NTC_1NAafk9UljHk0OROjKhs96R" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img alt="" data-original-height="709" data-original-width="600" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhK9JpzbKAVTGwKEOQWuymW5x0WYz0oR9rli_EHu6dGsDTu1eH-YBLoXeHEkW9acnYWfpiA-rjBBfTxdakXBnpQDsYzQEOfnBvBZhdoQVFPAE9b3WQ5AC9qPFw_TqklkYeX0e0mxopOo9mXgqjigQasrQusiI4twTpS7NTC_1NAafk9UljHk0OROjKhs96R" width="203" /></a></span></div><span style="font-family: Life Savers; font-size: large;"><br /><br /></span><p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span lang="EN-US"><span style="font-family: Life Savers; font-size: large;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Hamarosan megjelenő első kötetünk a ‘Vadász’ a
hosszú, és szerteágazó történet legelejét meséli el: hogyan és miért került
Theo Rosvein, a szépreményű Oxfordi diák viharverten, számszeríjjal és kőris
karókkal felfegyverkezve Granadába, egy Castór de Lleco nevű hiedelemlény
lakására?</span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span lang="EN-US"><span style="font-family: Life Savers; font-size: large;">A kötet
előzménye, az ‘Ulfhednar’ megjelent 2022 őszén az Alig Használt Képregények
antológia 3. számában. Keressétek a KépregényDepó webshopjában (<a href="https://www.kepregenydepo.hu/termek/alig-hasznalt-kepregenyek-antologia-3/" style="box-shadow: none; box-sizing: border-box; color: rgba(106, 106, 106, 0.8); text-decoration-line: none; transition: all 0.2s linear 0s;" target="_blank">www.kepregenydepo.hu</a>). Ez
a ‘Vadásztól’ némileg független, rövid előzménytörténet arról, hogy ki volt
Gróa Kolskeggjardóttir és mi volt az alapja annak, hogy 1997-ben nyilvánosság
elé állt, leleplezve a farkasemberek létezését.</span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span lang="EN-US"><span style="font-family: Life Savers; font-size: large;">Az első kötet, a
‘Vadász’ az őszi képregénybörzén jelenik meg 2023. októberében.</span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span lang="EN-US"><span style="font-family: Life Savers; font-size: large;">Ahhoz, hogy
mindez megvalósuljon, a Ti segítségeteket kérjük: az ‘Előfinanszírozás’ menü
alatt több csomagot is találtok, aminek a megrendelésével támogatjátok a kötet
megjelenését. Ez a következőképpen zajlik: ti megrendelitek a nektek tetsző
csomagot és előre elutaljátok az árát – amiből mi aztán őszig megjelentetjük a
‘Vadászt’, amit az őszi képregénybörzén vehettek át személyesen, vagy utána
postai úton. A csomagok a megjelenés után már nem lesznek elérhetőek, de az
egyes termékeket teljes áron ezután is meg lehet vásárolni – ezt a ‘Rendelés’
gomb alatt találjátok.</span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span lang="EN-US"><span style="font-family: Life Savers; font-size: large;">Köszönjük a
támogatást, és ne feledd: a rendelések és előfinanszírozások teljesítése a
2023-as őszi Budapesti képregénybörzén, illetve utána történik meg.</span></span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span lang="EN-US" style="background-color: #01ffff;"><span style="font-family: Life Savers; font-size: large;">ELŐFINANSZÍROZÁS ITT:</span></span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span lang="EN-US" style="background-color: #01ffff;"><span style="font-family: Life Savers;"><a href="https://ezerfeju.hu/elofinanszirozas/" target="_blank"><span style="font-size: large;">https://ezerfeju.hu/elofinanszirozas/</span></a><br /></span></span></p>Gyuricza Mártahttp://www.blogger.com/profile/15141068551132286570noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2649146836607776872.post-27107483834482012662021-06-17T22:49:00.000-07:002021-06-17T22:49:12.071-07:00Egy kicsit más<div style="text-align: justify;"><span style="font-family: Life Savers;"> A laptopom eltemetett bugyraiban akadtam rá erre az írásra. Szigorúan véve nem kapcsolódik a blog anyagához, csak annyiban, hogy ez is az én művem. A történet sok változatot megélt már, ez a legutóbbi. Nincs befejezve, de olvasásra érdemes.</span></div><p><span style="font-family: Life Savers;"><br /></span></p><p style="text-align: left;"></p><div style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 35.45pt; margin-right: 35.4pt; margin-top: 0cm;"><div style="text-align: center;"><span style="font-size: x-large;"><span style="font-family: times;">A Néma Karnevál</span></span></div><span style="font-family: times;"><span style="font-size: medium;"><div style="text-align: center;"><a name="_Toc248419009">„Esto, quod esse videris!”</a>
<a href="file:///C:/Users/M%C3%A1rta/Documents/N%C3%A9ma%20Karnev%C3%A1l/A%20N%C3%A9ma%20Karnev%C3%A1l%20-%202016.docx#_ftn1" name="_ftnref1" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="line-height: 200%;"><span class="MsoFootnoteReference"><span style="letter-spacing: 0.65pt;">[1]</span></span></span></span></a></div></span><span style="letter-spacing: .65pt; mso-bidi-font-size: 16.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-theme-font: major-fareast;"><o:p> </o:p></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><o:p><br /><div style="text-align: center;"><i>„Az eredendő bűn a tudásvágy</i></div></o:p></i><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><div style="text-align: center;"><i>Mestereinket megkísértette a halhatatlanság</i></div></i><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><div style="text-align: center;"><i>Büszkeségük önhittséggé lett</i></div></i><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><div style="text-align: center;"><i>A tenger, kivel szövetségre léptek, dühével
sújtotta őket</i></div></i><a name="_Toc243407486"></a></span><div style="text-align: center;"><span style="font-family: times;"><a name="_Toc243407486"></a><a name="_Toc243407486"><i>Mi, a kevesek,
elmenekültünk</i></a></span></div><span style="font-family: times;"><span style="mso-bookmark: _Toc243407486;"><div style="text-align: center;"><i>Hajóinkról
végignéztük a vihart, a bukást és a csöndet</i></div></span><span style="mso-bookmark: _Toc243407486;"><div style="text-align: center;"><i>Szégyenünk
a homlokunkba égett</i></div></span><span style="mso-bookmark: _Toc243407486;"><div style="text-align: center;"><i>Vezeklésül
eltakarjuk</i></div></span><a name="_Toc243407487"></a></span><div style="text-align: center;"><span style="font-family: times;"><a name="_Toc243407487"></a><a name="_Toc243407487"><i>Reményünk a partok felé
hajt</i></a></span></div><span style="font-family: times;"><a name="_Toc243407488"></a></span><div style="text-align: center;"><span style="font-family: times;"><a name="_Toc243407488"></a><a name="_Toc243407488"><i>Te, aki nem láttad
elsüllyedni a birodalmat</i></a></span></div><span style="font-family: times;"><span style="mso-bookmark: _Toc243407488;"><div style="text-align: center;"><i>Te,
aki kilépsz a szárazföldre</i></div></span><span style="mso-bookmark: _Toc243407488;"><div style="text-align: center;"><i>Emlékezz,
ki voltál egykor</i></div></span><span style="mso-bookmark: _Toc243407488;"><div style="text-align: center;"><i>Emlékezz,
mily hibát vétettél”</i><i> </i><a href="file:///C:/Users/M%C3%A1rta/Documents/N%C3%A9ma%20Karnev%C3%A1l/A%20N%C3%A9ma%20Karnev%C3%A1l%20-%202016.docx#_ftn2" name="_ftnref2" title=""><sup><sup><span style="font-size: 12pt;">[2]</span></sup></sup></a></div></span><a name="_Toc243407489"><span style="mso-bookmark: _Toc243932968;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><o:p> </o:p></i></span></a><span style="mso-bookmark: _Toc243407489;"><span style="mso-bookmark: _Toc243932968;"><a name="_Toc252384904"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 20.0pt; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-font-size: 13.0pt; mso-bidi-font-weight: bold; mso-bidi-theme-font: major-bidi; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-theme-font: major-fareast;"><o:p><br /></o:p></span></i></a></span></span><span style="font-size: medium;"><span style="mso-bidi-font-style: italic;">1.</span><span style="mso-tab-count: 1;"> </span><span style="line-height: 200%;">Altissima quaeque
flumina minimo sono labuntur </span></span><a href="file:///C:/Users/M%C3%A1rta/Documents/N%C3%A9ma%20Karnev%C3%A1l/A%20N%C3%A9ma%20Karnev%C3%A1l%20-%202016.docx#_ftn3" name="_ftnref3" style="mso-footnote-id: ftn3;" title=""><sup><span style="font-style: normal; line-height: 200%;"><!--[if !supportFootnotes]--><sup><span style="font-size: medium;">[3</span><span style="font-size: 12pt;">]<br /></span></sup><!--[endif]--></span></sup></a><span style="mso-bidi-font-size: 16.0pt;"><br /></span></span></div><div style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 35.45pt; margin-right: 35.4pt; margin-top: 0cm;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">Bámulja a
szenvtelen gépelt sorokat. Két év. Kötelező. Katonai szolgálat. Nem igaz. Nem
lehet. Neki erre most nincs ideje. Ő tanulni akar. Egyetemre járni. Még hogy
katona. Ő nem lehet katona. Ez minden pontján ellenkezik az elveivel. Neki
semmi köze. És különben is… Az asztalra dobja a hivatalos levelet. Belerúg az
ajtófélfába, egy darab vakolat a padlóra hullik.</span></div><span style="font-family: times;"><span style="mso-bidi-font-size: 16.0pt;"><div style="text-align: justify;">Ők legfeljebb
húszan vannak. A száz újoncból. Az orvosi vizsgálatra várnak a többiekkel
együtt. De köztük senki nem beszél. Bejön az olajzöld maszkot viselő tisztiorvos.
Int, hogy kövesse. Túl közel ült az ajtóhoz. Fene.</div></span><span style="mso-bidi-font-size: 16.0pt;"><div style="text-align: justify;">A teremben csak a
jegyzetelő kiskatona, kopott, jellegtelen maszkban. A tisztek székei üresek.
Milyen figyelmes.</div></span><span style="mso-bidi-font-size: 16.0pt;"><div style="text-align: justify;">A tisztiorvos
újra int: vetkőzzön.</div></span><span style="mso-bidi-font-size: 16.0pt;"><div style="text-align: justify;">Tétovázik.</div></span><span style="mso-bidi-font-size: 16.0pt;"><div style="text-align: justify;">– Uram, jelentem,
én tévedésből vagyok itt. Engem felvettek az egyetemre. Nekem nincs időm…</div></span><span style="mso-bidi-font-size: 16.0pt;"><div style="text-align: justify;">Az orvos ököllel
az asztalra vág, a kiskatona összerezzen: nincs pofázás.</div></span><o:p><div style="text-align: justify;"> </div></o:p><span style="mso-bidi-font-size: 16.0pt;"><div style="text-align: justify;">Egyenruhát, széttaposott
bakancsot kapnak. Egy-egy sima, jellegtelen maszkot. Mindenkit kopaszra
borotválnak. A laktanya végében van a lapos barakk, a többi lakókörlettől
külön. Hátul bádogtetejű vizesblokk. Az is külön. A kiporciózott fejadagért
minden reggel hatkor lehet jelentkezni a kantinban. Hétkor sorakozó. Körben
futás a sáros udvaron. A tiszt tele szájjal üvölt velük. Fegyverszétszerelés.
Politikai ismeret. Éleslövészet. Az őrtornyokban négyóránként váltják egymást. Este
tízkor takarodó.</div></span><span style="mso-bidi-font-size: 16.0pt;"><div style="text-align: justify;">Nyolcan a szűk
szobában. Négy emeletes ágy, mindegyiken egy-egy szakadt, szürke függöny.</div> </span><span style="mso-bidi-font-size: 16.0pt;"><div style="text-align: justify;">A felső ágy az
övé, az olajfoltos matraccal. A sarokban valaki a falba karcolta: „két év –
gyakorlathoz sok, háborúhoz kevés”. Az alsó ágy a nagydarabé. Fekete, busa feje
és állatkoponyára emlékeztető maszkja van. Minótauroszként mutatkozik be, de
aztán mindenki csak Bak úrnak szólítja. A szomszéd ágy a Pléhpofáé. Bicegős és
horpadtmellű, a maszkja apró fémszegecsekkel van megjavítva, emiatt ragad rá a
neve. A csontos szőke alszik lent, előbb ott volt, mint ők. Sosem látták a
saját maszkjában, de még az egyenmaszkhoz is kendőt visel, hogy a száját eltakarja.
Porcelánnak nevezik, mert mindenki kékvérűnek tartja. Ott van még Matróz, az
alkarjára tetovált sellővel és a Gigoló, aki mindenki szerint puhány; a köpcös,
bükkfa-maszkos Indián, és a vörös, folyton vigyorgó Róka.</div></span><span style="mso-bidi-font-size: 16.0pt;"><div style="text-align: justify;">Senki nem néz a
másik felé, amíg a honvédségi maszkokat felveszik. A sajátjuk a hátizsákokba
kerül. Két évig ott is marad.</div></span><span style="mso-bidi-font-size: 16.0pt;"><div style="text-align: justify;">– Kicsi –, jelenti
ki a Bak úr. A maszk recseg, ahogy fintorog alatta.</div></span><span style="mso-bidi-font-size: 16.0pt;"><div style="text-align: justify;">– Nyomja az
orromat.</div></span><span style="mso-bidi-font-size: 16.0pt;"><div style="text-align: justify;">– Mert nagy –, rántja
meg a vállát a Pléhpofa.</div></span><span style="mso-bidi-font-size: 16.0pt;"><div style="text-align: justify;">– Lám, ezért hord
a madárka csőrt –, véli a Bak úr.</div></span><span style="mso-bidi-font-size: 16.0pt;"><div style="text-align: justify;">– Neked meg a
képed nagy! –, meglengeti csőrös maszkját a nagydarab orra előtt. – Ez nem
madárka, ez sas!</div></span><span style="mso-bidi-font-size: 16.0pt;"><div style="text-align: justify;">– Legfeljebb
saslik.</div></span><span style="mso-bidi-font-size: 16.0pt;"><div style="text-align: justify;">– Önértékelésben
Porcelán barátunk méltó párjára akadt –, vihog a Pléhpofa.</div></span><span style="mso-bidi-font-size: 16.0pt;"><div style="text-align: justify;">– Nem engem
akartak hazahajítani az alkalmasságiról, Bádogember!</div></span><span style="mso-bidi-font-size: 16.0pt;"><div style="text-align: justify;">– Nem, neked úgy
kellett udvarolni, hogy levetkőzz –, Róka átsandít az emeletes ágy fölött.</div></span><span style="mso-bidi-font-size: 16.0pt;"><div style="text-align: justify;">– Mert az egész
egy félreértés! Mit keresek én itt? Nekem az Orvosi Egyetemen kéne lennem!</div></span><span style="mso-bidi-font-size: 16.0pt;"><div style="text-align: justify;">– Javíts ki, ha
tévednék, de úgy tűnik, nem ott vagy –, a Pléhpofa rágyújt. Szúrós, olcsó
dohányszag.</div></span><span style="mso-bidi-font-size: 16.0pt;"><div style="text-align: justify;">– Felvettek,
vili? Csak halasztanom kell, míg leszerelünk…</div></span><span style="mso-bidi-font-size: 16.0pt;"><div style="text-align: justify;">– És
felvételizned újra –, köhög.</div></span><span style="mso-bidi-font-size: 16.0pt;"><div style="text-align: justify;">– Az egy iskola!
Ha egyszer felvettek…</div></span><span style="mso-bidi-font-size: 16.0pt;"><div style="text-align: justify;">– Palira vettek,
nem fel –, dörmögi a Bak úr.</div></span><span style="mso-bidi-font-size: 16.0pt;"><div style="text-align: justify;">– Palimadár.</div></span><span style="mso-bidi-font-size: 16.0pt;"><div style="text-align: justify;">– Megállj, vörös,
egyszer hozzám jársz majd szűrésre!</div></span><span style="mso-bidi-font-size: 16.0pt;"><div style="text-align: justify;">– Mondd, tollas a
hátam? – vihogás.</div></span><span style="mso-bidi-font-size: 16.0pt;"><div style="text-align: justify;">– Gyere ide,
letörlöm a vigyort a képedről!</div></span><span style="mso-bidi-font-size: 16.0pt;"><div style="text-align: justify;">– Uraim –, a
Pléhpofa felemeli kesztyűs ujját. –emlékeztetném önöket, hogy az elkövetkezendő
két évet ebben a szobában fogjuk tölteni. Ártatlan ifjúságomról szép emlékeket
akarok őrizni.</div></span><span style="mso-bidi-font-size: 16.0pt;"><div style="text-align: justify;">– Csak várjál
vörös, fogsz te még védőoltásért könyörögni.</div></span><span style="mso-bidi-font-size: 16.0pt;"><div style="text-align: justify;">– Nálad,
Palimadár? Inkább lerágom a lábam!</div></span><o:p><div style="text-align: justify;"> </div></o:p><span style="mso-bidi-font-size: 16.0pt;"><div style="text-align: justify;">– Süket maga,
katona? Kérdeztem valamit!</div></span><span style="mso-bidi-font-size: 16.0pt;"><div style="text-align: justify;">A Porcelán a
századost nézi. Kellemetlen, nagyon merev szeme van. Nem pislog. A századosnak
vörösre gyúl a feje. A sorban síri csönd. A kékszemű fehér macskák süketek.</div></span><span style="mso-bidi-font-size: 16.0pt;"><div style="text-align: justify;">– Azt kérdeztem, jelent-e
magának valamit az egyenruha? Én nem tűröm a bohóckodást! Dobja le azt a
berlinert, de sürgősen!</div></span><span style="mso-bidi-font-size: 16.0pt;"><div style="text-align: justify;">Az újonc nem mozdul.
A Bak úr észrevétlenül megkocogtatja a halántékát. Róka meggörnyed a
vigyázzállásban.</div></span><span style="mso-bidi-font-size: 16.0pt;"><div style="text-align: justify;">– Nem hallotta? Hülye
is, nem csak süket? Vagy nem tetszik magának valami? Nem kapta meg a maszkját,
vagy mi? Nincs függöny az ágyán? Nincs függöny a vizesblokkján? Nem kapja meg
kiporciózva a fejadagját? Nincs kinyalva a segge? Tudja mi az a
parancsmegtagadás? Azt jelenti, hogy háborúban ezért itt helyben agyonlőném!</div></span><span style="mso-bidi-font-size: 16.0pt;"><div style="text-align: justify;">Nincs válasz. A
százados akkora pofont ad, hogy az egyenmaszk félrecsúszik, a Porcelán rémülten
igazgatja.</div></span><span style="mso-bidi-font-size: 16.0pt;"><div style="text-align: justify;">– Na, tűnjön a
szemem elől! Maga ott, futólépés, kísérje a fogdába, hogy gondolkodjon kicsit!
Micsoda agyalágyult banda! Kész jelmezbál! Maga meg ne vigyorogjon, vörös,
mehet utána, azzal a mutogatóval együtt!</div></span><o:p><div style="text-align: justify;"> </div></o:p><span style="mso-bidi-font-size: 16.0pt;"><div style="text-align: justify;">– Méltatlanul
meghurcolt honfitársaim… – szaval a Pléhpofa a másik cellában.</div></span><span style="mso-bidi-font-size: 16.0pt;"><div style="text-align: justify;">– Mi van, te is pofáztál,
Porcelán? – a Palimadár a rácsnak támaszkodik.</div></span><span style="mso-bidi-font-size: 16.0pt;"><div style="text-align: justify;">– Ismered. Be nem
áll a szája.</div></span><span style="mso-bidi-font-size: 16.0pt;"><div style="text-align: justify;">– Csoda, hogy
kékvér-királyfi nem kapott külön cellát, a százados annyira beleszeretett –, a
Bak úr megtaszítja kicsit a Porcelánt, hogy mozduljon.</div></span><span style="mso-bidi-font-size: 16.0pt;"><div style="text-align: justify;">– Fogda jár azért
is, ha pofázol, és azért is, ha nem –, Róka a fejét vakargatja. Serceg a vörös
borosta.</div></span></span><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Aztán most már csönd legyen, bohócok! – az őr bevágja
utánuk a fogda ajtaját. Rövid ideig tényleg csönd.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Látjuk, hogy rémtettek terhe nyomasztja a lelkedet,
barátom –, ha nincs cigarettája, a Pléhpofa mindig szaval.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Passzív ellenálló –, Róka vihog.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Nem kell hanyatt esni, zsabó-herceg csak agyalágyult –,
a Bak úr rosszkedvű, kötözködik. – Túl gőgös, hogy válaszoljon a
feljebbvalójának, inkább levereti magáról a maszkot.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– A hősi halál az előkelőség privilégiuma –, tompít a
Pléhpofa.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– De most épp olyan katona, mint mi! – morog a Bak úr,
nézi a Porcelánt, az áll a rácsnál, bámulja a falat. Nem felel. – Ajánlom, hogy
ne nézz át rajtam! – felállna.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Mind el tudnánk képzelni magunkat a katonaságnál
nemesebb intézményben – siet a Pléhpofa.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Az egyetemen például… – tódít a Palimadár.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Palikám mindnyájunk dicsére például azért van itt, mert
értelmiségihez méltó kétkedéssel kezelte a parancsot.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Azt mondja nekem az őrvezető, hogy pucoljam le a kimenő
cipőjét, mire én, hogy pucolja neki a pestis! – büszkélkedik a Palimadár.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Vannak erőszakos fráterek –, bólint a Pléhpofa. – Mind
megérdemelten raboskodunk!</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Szerencsétlen Bádogember éppen a százados ablaka alatt
bagózott –, magyaráz a Palimadár.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Bűneim lajstromának se vége se hossza!</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Na és ti hol jártatok tilosban? – a Palimadár kezd
belelendülni. – Megint bemostál a szakaszvezetőnek, Bak úr?</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Nem mindenki lehet akkora rétor, mint te, Palikám!</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– A szakaszvezető genny alak – von vállat a Minótaurosz,
de a Porcelánt nézi.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Micsoda diplomáciai bravúr! Büszke lehetek rá, hogy
ilyen nagyszerű urak társaságában tölthetem az ifjúságom: egy vérbeli
ellenzéki, egy diplomata, egy fejedelem, és egy sokszor méltatott művész!</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">A Palimadár vihog.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Mind tudjuk, ki rajzolta azt a karikatúrát a
századosról, vörös!</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Ez a vád nem bizonyított! – Róka széttárja a karját.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">A Porcelán nem néz rájuk, leül a priccsre, arccal a
falnak.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Mi van, összeszidott a százados? – a Palimadár a rácsot
kocogtatja.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Az egy hólyag –, mondja Róka. – Úgy osztja a pofont,
mint a kantinos kisasszony a főzeléket.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Amikor nem kérnél, repetát kapsz?</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Az a baja, hogy túl előkelő – morog a Bak úr. – Nem
bírja lenyelni, hogy most épp annyit ér, mint mi. Vagy még annyit se… – és int
a fejével az őr felé, aki bádogcsajkából levest kanalaz a folyosó végén. – Ezek
nem szórakoznak. Itt le lesz törve a marha nagy öntudatod, királyfi!</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">A Porcelán a fal felé motyog.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Beszéltek. Ő meg hallja.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">Az őr felé pillantanak. Az már nem eszik, nézi őket.
Elhallgatnak.</span></div><span style="font-family: times;"><o:p><div style="text-align: justify;"> </div></o:p><span style="mso-bidi-font-size: 16.0pt;"><div style="text-align: justify;">– És akkor ezt
zuhanyzáshoz sem veszitek le, vagy hogy van ez? – röhögés. – Mert azért az
vacak lehet, ha rászárad a csipa a képetekre, vagy a nyál, ami kifolyik,
miközben alusztok, nem? Vagy alváshoz azért leveszitek? Csak azért mondom, mert
engem egyszer kizavart a tanár úr, amikor csipásan mentem be az iskolába. Nem
tudom, ez nálatok hogy van? Jártok egyáltalán iskolába?</div></span><span style="mso-bidi-font-size: 16.0pt;"><div style="text-align: justify;">– Bohócéknál az
nem szokás ám! Ha nem tennék kötelezővé az iskolát, bezárnák a gyerekeiket.</div></span><span style="mso-bidi-font-size: 16.0pt;"><div style="text-align: justify;">– De azért a
zuhanyzás az más! Vagy tényleg nem fürödtök? Mert hogy én még egyszer se
láttam!</div></span><span style="mso-bidi-font-size: 16.0pt;"><div style="text-align: justify;">– Külön
vizesblokkjuk van, pajtás, valamit csak csinálnak ott! Csak csináltok ott
valamit, nem? Gondolom, míg az egyik feneket mos, a többi fogja az ajtót, mint
a kollégista lányok.</div></span><span style="mso-bidi-font-size: 16.0pt;"><div style="text-align: justify;">– Vagy csak
eresztik a vizet, mi meg már csak a hideget kapjuk!</div></span><span style="mso-bidi-font-size: 16.0pt;"><div style="text-align: justify;">– De nálatok van
erre valami szabály, nem, hogy nem láthatjátok egymást pucéran, vagy ilyesmi. És
akkor mi a helyzet a maszkos lányokkal? Vagy azt is tilos? A lányokat…</div></span><span style="mso-bidi-font-size: 16.0pt;"><div style="text-align: justify;">– Barátom,
ezeknek tökmindegy, hát maszk van rajta!</div></span><span style="mso-bidi-font-size: 16.0pt;"><div style="text-align: justify;">– No de ott lent
nincsen maszkja! Ha kibontja a sok flinc-flancból csak kiderül, hogy van-e töke
a menyasszonynak! Ezek annyi ruhát hordanak, pajtás, ránézésre meg nem mondod,
mi van a maskarában! Mert jó, most kilóg a kis kopasz fejük, de ez náluk nem
szokás ám. Vagy olyankor már mindegy, ha elkezdtétek? Mert azért az felsülés,
nem? Ha mondjuk bányarém a lány. Vagy öreg. Vagy férfi…</div></span><span style="mso-bidi-font-size: 16.0pt;"><div style="text-align: justify;">Megint röhögnek.</div></span><span style="mso-bidi-font-size: 16.0pt;"><div style="text-align: justify;">– Ha megnyerte,
hadd vigye!</div></span><span style="mso-bidi-font-size: 16.0pt;"><div style="text-align: justify;">– Nem, nem, én
komolyan kérdezem! Pajtás, ezeknek mindenféle állatnevük van, hogy ne ismerjék
fel őket! Ilyenek, hogy Róka, meg Kakukk! Téged hogy is hívnak, Palimadárnak? Milyen
nevek ezek? Ezt írják rá az anyakönyvre is? Kipottyan a maszkos kisgyerek, na, mire
hasonlít? Egy visító kismalacra? Hívjuk eztán Malacnak! Lakott egy nagyseggű nő
az utcánkban, vagyis gondolom, hogy nő, olyan karja volt, mint egy sonka. Azt
hívta mindenki Kakukknak, mert amolyan félhivatásos nő volt. Én mondjuk inkább
hívtam volna Tehénnek, nem is tudom kinek volt rá gusztusa.</div></span><span style="mso-bidi-font-size: 16.0pt;"><div style="text-align: justify;">A Palimadár
felpattan és akkora maflást ad a tizedesnek, hogy az leesik a székről és az orrából
ömleni kezd a vér.</div></span><o:p><div style="text-align: justify;"> </div></o:p></span><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">Körbenéz a fogdában. A Porcelán a priccsen.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– A Bak úr féltékeny, szerintem te többet vagy itt, mint
mi együttvéve –, leül. – Miért hoznak be folyton?</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">A Porcelán nem mozdul, a tarkója sápadt, mintha beteg
volna.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Én bevertem a tizedes orrát. Szép kis orvos, mi? De
szidta az anyámat. Alszol, ne dumáljak? – átles a csontos váll fölött. A
Porcelán a falat bámulja.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Értem. Én is utálom, ha faggatnak. Csupaszarcú szokás –,
a bakancsa orrát nézi. – Mihez kezdesz, ha letelt a két év? Én elvégzem az
egyetemet. Piszok nehéz bejutni protekció nélkül, a kevés dolog egyike, amire
büszke vagyok –, vigyorog. – Sebész leszek. Semmi „fáj-e, ha itt megnyomom?” Ha
levágom, le lesz vágva.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">Csönd, a bádogtetőn eltévedt esőcseppek kopognak.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Tudom, hogy mindig ezzel jövök, de nekem ez nem csak
szakma. Hivatás, tudod –, habozik kicsit. – Elég régi történet, mármint, velem
történt elég régen… Majdnem nyolc éve. Szóval otthon laktunk anyánkkal, heten testvérek,
mind fiúk, képzelheted. Egy lánytestvérünk volt, arra mindenki nagyon
vigyázott. Anyánkat Kakukknak hívtuk, mert nem igazán hasonlítottunk egymásra,
de sose mertük megkérdezni, mert borzaszó szapora keze volt. Nálunk laktak
akkor még az elárvult kuzinjaim is, az apjuk katona volt még, aztán
gondolhatod, ők meg négyen voltak, kész madárház. Mert valamiért nálunk minden
maszknak csőre volt, biztos valami hagyomány, de szerintem már anyánk se
emlékezett rá, mit jelent. Szóval ott voltunk tizenegyen, mint az orgonasípok és
az volt a jó szokásunk, ha valami bosszúság ért bennünket, mindenki lekent egy
maflást a nála kisebbnek. No, én voltam a legkisebb, mert ugye a kislányt azt
mégse ütjük meg, szóval mindig én kaptam. De igazán nem ezt akartam elmesélni –,
az eső ritmikusan kopog. – Volt egy bátyám, Harkály, azért hívtuk így, mert
véletlenül ő is ilyen fekete volt, mint amilyen én vagyok, és itt elöl a fején
volt egy tenyérnyi ősz folt. Állítólag amikor kicsi volt megkergették a
szomszéd vérebei. De én ezt nem igazán hiszem, mert szerintem már akkor sem
voltak szomszédjaink. A régi negyedben laktunk, tudod, az már majdnem a város
széle, kezdődnek a földek, úgyhogy elég sok az üres ház. Gondolom a háború óta.
Szóval igazán a bátyámról kezdtem mesélni… elvitte a láz… sajnos… Volt egy
biciklim. Akkor még nem mindenkinek volt biciklije, nagy szám volt, pláne
nálunk ott kint, olyan régi honvédségi kerékpár volt, öreg darab, mindig nyikorgott
a kontra, de azért ment. Szóval biciklivel mentem el az orvosért, hogy úgy
gyorsabb, mert Harkály akkor már nagyon rosszul volt. Az orvos meg bent lakott
a városban egy marha nagy bérházban, volt két lakása, az egyikben rendelt
mindig, de aznap valamiért nem rendelt. Úgyhogy átmentem a másik lakásba, az
meg fent volt a harmadikon, és elkezdtem dörömbölni, meg kiabálni. Volt nála
valami nő, gondolom azért nem nyitotta ki a rendelőt. Kérdezte, hogy miért nem
telefonáltam, mondtam, hogy nincsen telefon. Akkor kérdezte, hogy mivel jöttem,
mondtam, hogy biciklivel. De ő nem tud most kijönni a régi negyedbe, hogy az
nagyon messze van, és neki szervizben van az autója. Mondtam, hogy odaadom a
kerékpárt, de azt felelte, hogy nem tud biciklizni. Tudod, én úgy nem
ordítoztam soha, mint akkor. Harkály meg már nem élt mire hazaértem. Nem is
tudtuk, mitől halt meg… láza volt… De ezt az egészet, látod, csak azért
meséltem el… vagyis inkább miatta…</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">A Porcelán felkel a priccsről. Ránéz, mereven, pislogás
nélkül.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Fogd be.</span></div><o:p><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;"> </span></div></o:p><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Ötszáz fekvőtámasz! Az szép! – a Pléhpofa előkotorja az
olcsó dohányt.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">A Palimadár a karját tapogatja.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Számolt és közben minket szidott. Volt az ezer is. De
legalább ez a kóró megérdemelte –, leüti a huszárral a fekete királynőt, meglengeti
a Porcelán orra előtt. – Itt a hölgyed.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Semmiből sem tanultok –, a Bak úr a fejét csóválja.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Az egyenruha sem mindenkinek áll jól.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Mint neked, Pléhbili?</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Igen, mint nekem. A talár viszont jól fog állni.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Ápol és eltakar –, Róka a hírlapot böngészi.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– A ványadt testem értelmiségi előjog! Ne vedd a szádra!</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Nem veszem. Hogy választhatták meg ezt a majmot?</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Meg vannak kenve –, a Bak úr vállat von.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Az semmi –, a Pléhpofa belepillant az újságba. – Új
közbiztonsági rendeletek! Nincs kijárás este hat után, csak ha igazolni tudod
magad! Oltási igazolás, törzskönyv, póráz, szájkosár! Ez rátok vonatkozik,
maszkos söpredék!</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Mert ezek a fényképes igazolványnak már nem hisznek!</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Vegyenek ujjlenyomatot, nem bánom, de engem ugyan nem
fényképeznek le! Hogy nézne az ki!</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Sakk matt.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Nem, ez még csak központosítás három lépésben.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Mit keres ott az a futó?</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Téged ver péppé, Palikám –, Róka a cikk mellé szellemes
karikatúrát firkál.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Te Porcelán, szerintem te csalsz!</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Nem mintha a pártját fognám, feltétlenül neked van
igazad. De hogy csalsz egy játékban, ahol valami vagy fekete, vagy fehér?</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Voi lá! Hőn szeretett városunk dúskeblű allegóriája
felkínálkozik egy hízott páviánnak! – Róka a rajzot lengeti.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">A Pléhpofa elismerően bólint.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Micsoda természethűség!</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">A Porcelán elteszi a sakktáblát. Félrehúzza az ágyfüggönyt.
A Gigoló meg a Matróz a sarokban vihognak. Az ágyon kiterítve óriási csipkés
fehérnemű. A Porcelán tanácstalanul nézi.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Vetkőző-sakk? – vigyorog Róka.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Zsabó a nemes úrnak!</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Meg se merem kérdezni, hogy került hozzád…</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Bűn az ilyet a kékvérűre pocsékolni.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">A Porcelán megvonja a vállát, a függönyt visszahúzza.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Nono –, Róka a hírlappal integet. – add csak ide! –
nagy, cirkalmas betűkkel a csipke alá felírja: „Majmomnak. Milliószor csókol: Városod”</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">A Pléhpofa elnyomja a csikket.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Szemérmetlen politika…</span></div><o:p><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;"> </span></div></o:p><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">A kantinos kisasszony elájul, mikor a fehérneműjét
felismeri a zászlórúdon. A tizedes és az őrvezető jelentést tesznek. A százados
tajtékzik. Kényszermunkára osztja őket, fogdára ítéli és kiállítja
honárulásért.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Még hogy árulás! Páviánista hólyag! – a Palimadár a hat
zsák krumplit nézi, meg kell pucolniuk. – És még mi jártunk jobban. – vigyorog.
– Rókát a vizesblokkba osztották.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">A Porcelán nem néz rá, pucol.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Jó, jó, tudom, fogjam be a csőröm. Tudod, erről az jut
eszembe, amikor az unokatestvérem, összeismerkedett a menyasszonyával. Anyánk
egész délután takaríttatott velünk, ami azért mókás, mert semmi nem lett tisztább,
csak mi lettünk koszosabbak. – tűnődik. – Te idevalósi vagy a városba?</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">A Porcelán nem felel.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Igazad van, megint jár a szám. – kis szünetet tart. –
De azért valamit már régóta meg akarok kérdezni. Van abban igazság, amit a Bak
úr mond? Hogy te olyan… – a hangját lehalkítja. – Előkelő családból vagy? Mármint
gondolom régóta itt éltek. Olyan tősgyökeresen. Kevés már az ilyen. Mert maradtak
ugyan a városban olyan házak, amiket a háború előtt építettek, fent a
villanegyedben, de a legtöbb sajnos már üres. Vagy a ház nincs meg, vagy a
család, gondolom. Meg aztán ezek a… – tétova gesztust tesz a kezével a maszkja
előtt. – rendeletek… tudod.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">Hullanak a krumpli héjak.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Jó lenne tudni, milyenek voltak ezek a régi nagy
famíliák. No persze a magamfajta városszéli madár csak képzelődik… De te tudnál
mesélni róla… nem sokat, elég néhány szó… persze ha nem tilos…</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">Sokáig csend.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Intézetes vagyok.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">A Palimadár kezében megáll a krumpli. Nézi a vödörben a
héjat.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Aha…</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">Hámoznak. Odakint a százados megint ordít a bakákkal.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Akkor ez az egész nem is igaz? Amit mondanak?</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">A Porcelánnak beleszalad a kés a kezébe.</span></div><o:p><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;"> </span></div></o:p><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Ezeket úgy hívják, Pali fiam, hogy kulturális
különbségek –, a Pléhpofa sorba rendezi a megsodort cigarettákat a térdén.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">Róka hozzáteszi.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Kevésbé szakszerű kifejezéssel: bunkóság.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Ne legyünk ennyire elfogultak.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Nincs bennük gerinc. – a Bak úr a puskáját tisztogatja
nagy gonddal.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Két évre teszem ki a lábam… – a Palimadár a levéllel
hadonászik.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– És a közélet ellened fordult. Megnyugtatásul: ez ránk
is vonatkozik.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Nem érted, ez azt jelenti, hogy akkor tehetik ki anyám
szűrét, amikor csak akarják!</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Miközben te itt rázod a tollkoszorúdat a hazádért.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Majd kékvér-királyfi közbenjár az érdekedben.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Persze, meg is lincselnék!</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Maszkja is van háttere is, a páviánisták nem szeretik
az ilyesmit.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Ahá, akkor ezért ülsz te, Porcelán folyton a fogdában!</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Mi az, hogy pontos személyes adatok híján nem érvényes
semmilyen tulajdoni jogviszony?</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Bürokrácia.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Korrupció.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Az a ház a nagyapám keze munkája!</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– S most visszaszáll államunk bársonyos kebelére,
amelyből vétetett.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Lecuppanhatnának a páviánisták már arról a bársonyos
kebelről! – galacsinná gyűri a levelet. – Elegem van! Hazamegyek!</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Ne légy hülye! – a Bak úr komolyan felnéz. – Szökésért
öt év futkosót is kaphatsz!</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Te ne okíts bikanyak, te eladtad ezeknek a lelked!</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Akkor eredj, gyújtsd rájuk a kancelláriát! – a Bak úr
feláll. Nagyon magas. – De rendesen ám, nehogy egy is maradjon, különben az
lesz a vége, hogy összefogdossák anyádat, meg a hat testvéredet, és
felakasztják az egész madárfészket az első fára!</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">Csönd. A Bak úr visszaül a puskája mellé. A Pléhpofa a
zsebébe gyűri a cigarettákat.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Újabb okot adnál, hogy az arcát rejtegető bűnözőnek
tartsanak –, mondja halkan. – Másnak is van családja, tudod.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Akkor miért én vagyok az egyetlen, akinek ez eszébe
jutott?</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Hogy aztán az árokba lőjenek, mi?</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Gyávák vagytok.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Vagy józanok.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Itt játsszuk a katonásdit, az otthoniakat meg
kilakoltatják!</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– És az, hogy hazamész, ezen hogy segít? – Róka most nem
vigyorog.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">A Palimadár ott áll a hálókörlet közepén, és lógatja a
karját. Markában az összegyűrt levél. A Porcelán beljebb húzza az ágya
függönyét. Nem is látták addig, hogy a szobában van. Megint betegnek látszik.</span></div><o:p><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;"> </span></div></o:p><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Nekem nem tűnt két évnek –, a Bak úr az összecsomagolt
batyukat nézi. Kintről beszűrődnek a leszerelő század ordenáré nótái.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Nekem tizenkettőnek tűnt –, a Palimadár fáradtan
tapogatja a csőrét. Az egyenmaszkok az ágyakon. Érinteni sem akarják őket.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Megpróbálom kitörölni a katonaság emlékét is –, Róka a
bakancsával bíbelődik.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">A Pléhpofa vigyorog.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Ó, nagy és erős intézménye a rendnek! Köszönjük, hogy
visszaadod szabadságunkat! – meggyújtja a cigarettáját. –Végre megírhatom
áhított felvételimet!</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Te is egyetemre mész?</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Vár a talár. Filozófia, esztétika, etika.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Akkor együtt felvételizünk. Elutasították a halasztási
kérelmemet.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– A szellem halála, ha elvész a részletekben!</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Nem hagyom annyiban. Emberhúst akarok szabdalni!</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Ahhoz elég csak itt maradnod –, a Bak úr hátradől. –
Ezek úgyis találnak rá okot előbb-utóbb.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– No, ne fessük az ördögöt a falra!</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– A politikai semlegesség mindig elnyeri méltó jutalmát.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Meghurcolják honárulásért.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Nem egészen erre gondoltam.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Mit gondoltok, hogy mutatna pár csillag a vállamon? – a
Bak úr a kabátja vállapját forgatja.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Már ha odahullik az égről! – vihog Róka. – Ennyi
fegyelmi után? Legfeljebb, ha odarajzolom!</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Pali fiamnak igaza lett, lám! Bak uram eladja a lelkét!
Nem ismerem önt uram!</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Öt év múlva a százados fogja pucolni az én kimenő
cipőmet, ehhez mit szólsz?</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Hogy az egyenmaszk elszorította az agyadat –, Róka
elcsen egy cigarettát az asztalról.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Fogadunk?</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Mondanám, hogy úriember biztosra soha, de azt felelnéd,
hogy nem vagyok az. Ha eléred az öt csillagot, Bakfitty, számíthatsz rá, hogy
hátralévő életemet széles mosollyal az arcomon fogom eltölteni! – megkocogtatja
hegyes orrú maszkját.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Te szégyentelen, van képed a maszkodra fogadni! – a
Pléhpofa nevet.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Én biztos nem mernék ekkora adut bedobni –, bólogat a Palimadár
elismerően.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Készülj a vigyorgásra Róka koma! – kezet ráznak.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">Összeszedik a hátizsákokat. Kint recsegnek a teherautók
motorjai.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Fiúk, a Porcelánt látta valaki?</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Miért, hiányzik?</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Csak elment.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– De jó neki!</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Hülye.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– A holmija már nincs itt.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– És ahogy elnézem, a felszerelését is elvitte. A
dezertőr!</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Nem törte össze magát, hogy elbúcsúzzon.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Nem fogok sírni utána.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">ζ</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">A villanegyed néptelen. Az út mentén pókhálós ciprusok. Nagy
tömegük a fakuló égen. A súlyos vaskapu belülről bereteszelve. A retesz felett
felirat: „egyéb rendelet hatályba lépéséig a Kancellária fennhatósága alatt”.
Sok ilyen felirat van már a városban.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">Lehúzza a nehéz katonai bakancsot. Átmászik a kerítésen. A
kapubálvány egy törött fejű griff. Csipkebokrok sűrűn. Az utcáról szemét
bedobálva. Az árnyékból alig tűnik ki a ház. A lépcsős főkapu zárva, megkerüli
az épületet, a cselédajtóról letöri a zárat. Bent sötét, por, ezüstösen
felszáll, ha hozzáér valamihez. Ablakokon bekúszó borostyán. Ódon könyvespolcok
és szekreterek üresen. Minden érintetlen. Időtlen vákuum ásít a terekben. Üresek
a fiókok is, a komódok is. Kiforgat, felfeszít mindent. Semmi. Hát itt sincs
semmi.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">Valaki az ablaknál. Hosszú, érzékeny ujjait előrenyújtja.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Mit keresel? – sima, kapaszkodók nélküli hang.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">Nem felel. Áll a porban, mezítláb, nézi a szemrés nélküli
maszkot.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Hiába törtél be ide –, a Mester hatalmas. Makulátlan,
arannyal hímzett köntöséből csak a keze. A hangjának nincs neme. Nincs kora. – Menj
innen.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">Nem mozdul. Fél a nagyapjától.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Hogy mersz velem ellenkezni? –, nincs a hangban indulat
se. Nincs benne semmi. Üres, öreg szekreter.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">Lecövekel az ajtóban. Remeg. Megint lázas.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Milyen jogon?</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">Erre nem tud válaszolni. Nincsenek. Nem örökölt jogokat. Hosszú
csönd. A ház kirekeszti a zajokat. A Mester vár. A por rátelepszik a lábfejére.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">– Nem létezel nekünk –, mondja a sima hang. – Élhetsz. De
nem létezel. Élhetsz. Ha a szégyentől nem pusztulsz el. Menj innen.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">Hátat kell fordítani és visszamenni, ahogyan jött. Ég a
tarkója a szégyentől, a maszk alatt keserű verejték. A cselédajtót visszazárni
nem lehet. A bakancsot a kapu előtt felhúzni. Véresre veri az ökleit a kerítés fejetlen
griffjein.</span></div><o:p><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;"> </span></div></o:p><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">A poros földúton autókerekek és ökörpaták nyomai. Jobbról
zörgő kukoricás. Balról feltöretlen, száraz ugar. Valamikor sok pacsirta
fészkelt rajta. Most csend, por, valahol kutyák ugatnak, a szürke égen sötét
füstcsík száll fel messze. A tanya kapuja leszakadva fekszik. Rövidlátó ablakok
alacsonyan a zsindelytető alatt. Öreg diófa. Egy hinta megfeketedett kötele. Felver
mindent a csalán. Hátul karos kút. A konyhában sok éve álló elmosatlan edények,
szürkén a porrétegtől. Egérszag. A hátsó szoba előtt megáll. Tilos belépni, azt
mondja mindig, hogy zavarja. Hogy menjen onnan. A keretben szorul az ajtó és
felkarmolja a padlót. Megreccsennek a gerendák. Asztal. Szék. Heverő. Az
ablakpárkányon halott molylepkék. Felfeszített fiókok. A padlón papírfecnik.
Elmaszatolt, régi sorok, megpörkölődött szélű levélmaradványok.</span></div></div><div style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 35.45pt; margin-right: 35.4pt; margin-top: 0cm;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;"><br /></span></div><span style="font-family: times;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><div style="text-align: justify;"><i>Ön nem létezik többé a számunkra. Családunk kétezer éve véget ér ezzel,
ön meg sem született. Örökségétől és arcától megfoszttatik. Nincs múltja és
nincs metafizikai tulajdona.</i></div></i><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><div style="text-align: justify;"><i>Tette árulással vetekedő szégyen.</i></div></i><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><div style="text-align: justify;"><i>Elbocsátjuk. Olyan helyre menjen, ahol nem érjük el.</i></div></i><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><div style="text-align: justify;"><i>A gyerek számunkra nem létezik.</i></div></i><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><div style="text-align: justify;"><i>Ha maradt önben tartás, véget vet értelmetlen életének.</i></div></i></span></div><div style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 35.45pt; margin-right: 35.4pt; margin-top: 0cm;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-style: italic;"><span style="font-family: times;"><br /></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">A nagyapja írta ezt a levelet. Az apja ebben a szobában
lett öngyilkos. Intézetbe adták, mert nem kellett senkinek.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">Az ablakpárkányra teszi a gyűrött papírt. A molylepkék
mellé.</span></div><hr size="1" style="text-align: justify;" width="33%" /><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;"><a href="file:///C:/Users/M%C3%A1rta/Documents/N%C3%A9ma%20Karnev%C3%A1l/A%20N%C3%A9ma%20Karnev%C3%A1l%20-%202016.docx#_ftnref1" name="_ftn1" title=""><sup><sup><span style="font-size: 12pt;">[1]</span></sup></sup></a><sup>
</sup><span style="font-size: 11pt;">Légy az, akinek látszani akarsz!</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;"><a href="file:///C:/Users/M%C3%A1rta/Documents/N%C3%A9ma%20Karnev%C3%A1l/A%20N%C3%A9ma%20Karnev%C3%A1l%20-%202016.docx#_ftnref2" name="_ftn2" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-size: 12pt;">[2]</span></span></span></a><span style="background-color: white; font-size: 11pt;">„<span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial;">Hozzávetőlegesen
3000 éves dokumentumról van szó. Utolsó Lapnak nevezik. Szerzőjét csak
Tengerész néven őrizte meg az emlékezet. Az eredeti egyfajta képírással
készült, hat-hét további fordítás is lehetséges. A maszkák legrégibb
fennmaradt írásos emléke…” (Conello Théodor Lascani feljegyzéseiből)</span></span></span></div><div style="text-align: justify;"><a href="file:///C:/Users/M%C3%A1rta/Documents/N%C3%A9ma%20Karnev%C3%A1l/A%20N%C3%A9ma%20Karnev%C3%A1l%20-%202016.docx#_ftnref3" name="_ftn3" style="mso-footnote-id: ftn3;" title=""><span style="font-family: times;"></span></a><span style="font-family: times;"><a href="file:///C:/Users/M%C3%A1rta/Documents/N%C3%A9ma%20Karnev%C3%A1l/A%20N%C3%A9ma%20Karnev%C3%A1l%20-%202016.docx#_ftnref3" name="_ftn3" title=""><sup><sup><span style="font-size: 12pt;">[3]</span></sup></sup></a><sup>
</sup><span style="font-size: 11pt;">A legmélyebb folyó hömpölyög a legkisebb
zajjal</span></span></div></div>
<p class="MsoSubtitle"><span style="font-family: times;"><a name="_Toc252384902"></a></span></p>
<p class="MsoNoSpacing" style="text-align: center;"><span style="font-family: times;"><a name="_Toc243408023"></a></span></p>
<p class="MsoNoSpacing" style="text-align: center;"><span style="font-family: times;"><a name="_Toc243932968"></a></span></p>
<span style="font-family: times;"><span style="mso-bookmark: _Toc252384904;"></span><span style="mso-bookmark: _Toc243932968;"></span><span style="mso-bookmark: _Toc243407489;"></span>
</span><h2><a href="file:///C:/Users/M%C3%A1rta/Documents/N%C3%A9ma%20Karnev%C3%A1l/A%20N%C3%A9ma%20Karnev%C3%A1l%20-%202016.docx#_ftn3" name="_ftnref3" style="mso-footnote-id: ftn3;" title=""><sup><span style="font-size: 12.0pt; font-style: normal; line-height: 200%;"><span style="mso-special-character: footnote;"><span style="font-family: times;"><!--[endif]--></span></span></span></sup></a></h2>
<div style="text-align: justify;"><!--[if !supportFootnotes]--><br clear="all" />
<!--[endif]-->
</div><span style="font-family: Life Savers;"></span><p></p>Gyuricza Mártahttp://www.blogger.com/profile/15141068551132286570noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2649146836607776872.post-72894376374796400002021-02-09T07:12:00.002-08:002021-02-10T09:26:56.369-08:00Végre megérkezett az Ezerfejű Történetei Első kötete PDF-ben!<p style="text-align: justify;"> <span style="font-family: Life Savers;">Örömmel jelenthetem, hogy Az Ezerfejű Történetei közül az első, "A vadász" immár 2500 birodalmi csokitallér adományért megszerezhető egy gyönyörűséges, takaros PDF verzióban! Lord Gordon Alaister Webber nem véletlenül ilyen boldog!</span></p><p style="text-align: center;"><span style="font-family: Life Savers; text-indent: 0cm;"><br /></span></p><p style="text-align: center;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjxywj3aqObnW2v03kags5NcGzMHHnPntCJEfnV7golQQcDppLP4tRizbIctEqFL8Eq5cKEcFxTXVUp27VMrpYs6GzIpb1rds0pJbykywlPzxJyQWDGBQ7qjh5mD7fICo5gcXAj1hYGLg9V/s2048/Hallottad.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-family: Life Savers;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1789" height="708" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjxywj3aqObnW2v03kags5NcGzMHHnPntCJEfnV7golQQcDppLP4tRizbIctEqFL8Eq5cKEcFxTXVUp27VMrpYs6GzIpb1rds0pJbykywlPzxJyQWDGBQ7qjh5mD7fICo5gcXAj1hYGLg9V/w620-h708/Hallottad.jpg" width="620" /></span></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-family: Life Savers;"><br /></span></div><p></p><p style="text-align: center;"><span style="font-family: Life Savers;">Tehát a következőt kell tennetek:</span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><p><span style="font-family: Life Savers;">>> Írtok egy e-mailt a következő címre: <a href="mailto:gyurcirajz.aet@gmail.com" target="_blank">gyurcirajz.aet@gmail.com</a></span></p><p><span style="font-family: Life Savers;">>> Elutaljátok az adományotokat az alábbi bankszámlára:</span></p><p><span style="font-family: Life Savers;">Rédei Viktória, OTP</span></p><p><span style="font-family: Life Savers; text-indent: 0cm;">11773195-00148496-00000000</span></p><p><span style="font-family: Life Savers; text-indent: 0cm;">>> Ha megérkezett az adomány, mi e-mailen elküldjük a google-drive linket, és a jelszót, így már nincs más dolgotok, mint letölteni, és a PDF megnyitásakor bemásolni a jelszót.</span></p><p><span style="text-indent: 0cm;"><span style="font-family: Life Savers; font-size: large;">Jó olvasást!</span></span></p><p><span style="font-family: Life Savers; text-indent: 0cm;">Minden visszajelzést szívesen fogadunk!</span></p></div><p style="text-align: center;"><span style="font-family: Life Savers;"><br /></span><span style="text-indent: 0cm;"><br /></span></p>Gyuricza Mártahttp://www.blogger.com/profile/15141068551132286570noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2649146836607776872.post-66413149799000769542020-12-15T00:45:00.000-08:002020-12-15T00:45:16.014-08:00Az Ezerfejű Története<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: Life Savers;">Rövid szinopszis egy hosszú meséhez</span></p>
<p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><o:p><span style="font-family: Life Savers;"> </span></o:p></p>
<p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><span style="font-family: Life Savers;">Mielőtt bárkit is megtévesztenék a mese kifejezéssel,
szögezzük le: ez a mese nem gyerekeknek készült. Ha valaki képregényt emleget, az
ember hajlamos egyből a gyerekközönségre gondolni, no, itt most nem erről van
szó, mert ebben a mesében minden van, ami csak korhatárossá tehet egy történetet.
Vér: elég komoly mennyiségben, amiről minden valamire való női rajzoló tudja,
hogy sosem szikacskázik sugárban, hanem kenődik, maszatol és mindent összefog. Szexualitás:
elég kényes téma, mert az átlagos olvasó szeme túlságosan hozzá van szokva az
amerikai filmes ikonográfiához, ez pedig a végletekig sematikus, a természetes
intimitáshoz semmi köze; ezért olyan beállításokban kellett gondolkodnom, ami
elsősorban ezt az intimitást fejezi ki, és csak indokolt esetben mutat
genitáliákat, akkor viszont álszemérmeskedés nélkül. Kulturális, világnézeti és
gender-sokszínűség: egyáltalán nem törekedtünk semmiféle érzékenyítésre, de a
karakterek valósághűségét komolyan gondoljuk. Ha csak a központi szereplőket
vesszük sorra, a teljesen átlagos nyugat-európai értékrendtől (fehér, heteroszexuális,
keresztény, harmincas férfihős), az aktuális, mai női szemponton át (olyan
problematikákkal fűszerezve, mint mentális betegség, toxikus párkapcsolat,
önrendelkezés), egészen a legvadabb szélsőségekig (fogyatékosság, etnikai,
vallási, szexuális különbözőség) terjed a paletta. Persze a fő szempont egy jó
történet elmesélése, ezért semmi nagybetűs „FOGADD EL EMBERTÁRSADAT OLYANNAK
AMILYEN” jellegű szentencia, csak háttérben meghúzódó részletek a motivációk
érzékeltetéséhez.</span></p>
<p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><span style="font-family: Life Savers;">Az „Ezerfejű Történetei” hivatalos meghatározása szerint
egy urban fantasy, amely egy olyan alternatív Európába viszi az olvasót, ahol a
mitikus teremtmények egyszerre (látszólag minden átmenet nélkül) felbukkannak a
világban, valamikor a kilencvenes évek hajnalán, és maguknak létjogosultságot
kezdenek követelni a társadalomban. Angliában hirtelen fairy-k, leprikónok, selkie-k,
kísértetek és boszorkányok (modern megnevezéssel élve esperek) tűnnek fel
(igen, jellegzetesen brit gyökerű hiedelemlényekről van szó), de nem hiányozhatnak
a popkultúrának köszönhetően már eleve népszerű farkasemberek és vámpírok sem
(hogy hogyan és miért keveredik össze a modern kánon és az ősi mítosz, arról
még szó lesz). Az együttélés pedig természetesen nem zökkenőmentes, új
állampolgári és jogi kategóriák sorát kell bevezetni és érvényesíteni, hogy a
megváltozott helyzeten az államszervezet úrrá tudjon lenni. Az első kötetben
ebből még csak ízelítőt látunk, de később a problematika jócskán visszatér.</span></p>
<p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><span style="font-family: Life Savers;">Az „Ezerfejű Történetei” tulajdonképpen olyan kicsit,
mint az Ezeregy éjszaka meséi: az egész sorozaton átível egy kerettörténet, ami
Theo Rosvein, az oxfordi diákból lett vámpírvadász viszontagságait meséli el, keresztül-kasul
Európán, de minden kötetben meghallgatjuk valamelyik főbb szereplő elbeszélését
a saját életéről. A tájékozódást a színek és az ornamentikus keretek segítik;
minden központi szereplőnek van egy állandó színkódja, és a kulturális
vonatkozásának megfelelő ornamentikája, ami elkíséri mindenhová.</span></p>
<p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><span style="font-family: Life Savers;">De hogy rátérjek arra, amit a címben ígértem: a történet
összefoglalójára. (Természetesen nem fogom lelőni az összes poént.) Az első
kötet, „A vadász” a fentebb említett Theo Rosveinnal kezdődik, ahogy torzonborz,
számszeríjas noir-hősként Granadába érkezik. Egy angol vámpírt keres, a dolog
meglehetősen leszámolás-szagú. A várakozásával ellentétben azonban egy öreg
spanyol playboy, Castór de Lleco lakásán köt ki, másnaposan, túl egy
végigdorbézolt éjszakán és egy féldelíriumos utcai verekedésen. Az erősen
hiedelemlény-gyanús de Lleco a vendéglátás nagymestere, de a vámpíros hajtóvadászathoz
szemmel láthatóan vonakodva asszisztál és Theo hamar belátja, hogy fel kell
ajánlania valamit, ha együttműködésre akarja bírni Castórt. Nem, nem adja el a
lelkét, de meglehetős tudatosan apellálva a feltámadó részvétre, belekezd a
saját történetébe, és maga is meglepődik, milyen odaadó hallgatóságra akad.</span></p>
<p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><span style="font-family: Life Savers;">És innentől már csak nagy vonalakban: belepillantunk Theo
egyetemi éveibe, ahogy lelkes oxfordi diákként próbálja teljesíteni szigorú és
ódivatú tutora, Isaac Andrew Morton követelményeit. Látjuk az alulértékelt
tehetségű diák és a zárkózott professzor lassan bontakozó barátságát, és Theóval
együtt bennünk is megfogalmazódik a gyanú, hogy a természetellenesen fiatalnak
látszó Mortonnak (annyira fiatalnak, hogy első találkozásukkor Theo és a
haverjai diáknak nézik) talán némi vámpírizmusra van hajlama, és feltehetően
itt meg is oldódna a konfliktus, ha szegény Morton professzor nem keverné bele ezzel
akaratlanul Theót az angliai vámpírok egymással vívott árnyékharcába.</span></p>Gyuricza Mártahttp://www.blogger.com/profile/15141068551132286570noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2649146836607776872.post-52625488409897454922020-12-07T08:50:00.001-08:002020-12-07T08:54:47.860-08:00Képregény? Viccelsz?<p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><span style="font-family: Life Savers; mso-ansi-language: HU;">Az írással kezdődött. Tizennégy éves korom óta írok. Vagy még régebb óta,
nem is tudom. Történeteket mesélni hosszan, színesen, és izgalmasan, ez valami,
amire nem tudtam ráunni. Aztán az egyetem alatt belevágtunk Vikivel egy közös
regénybe és elszabadult a fantasy-vonat. Olyanok lettünk, mint a megszállott
rpg-játékosok, minden szabad percünkben a történetünket szövögettük, gondosan
titkolva persze a lakótársak elől, és közben észrevétlenül kialakult egy
sajátos munkamódszer. Beleképzeltük magunkat a szereplőink bőrébe, és
elkezdtünk improvizálni: kitaláltuk hogyan mozog, hogyan beszél, hogyan
gondolkodik az adott szereplő, mi motiválja, mi tartja vissza, és legfőképpen,
hogy hogyan reagál a többi karakterre.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><span style="font-family: Life Savers; mso-ansi-language: HU;">A történet először természetesen hatalmasra dagadt, majd apránként újra
belátható méreteket kezdett ölteni, de ehhez persze kemény tizedelést kellett végeznünk
a történetszálak és szereplők között. Könnyes szemmel búcsúztunk el egy sor
szeretetreméltó alaktól, kegyetlenül kigyomláltuk a szükségtelen szituációkat,
meg a történetvezetési kurflikat, és minden felesleget bedobáltunk a „jó lesz
még valamire” feliratú nagy mentális emésztőgödörbe.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><span style="font-family: Life Savers; mso-ansi-language: HU;">Évekre megfeledkeztünk róluk, aztán valamikor 2017-18 táján úgy döntöttem,
hogy betolatok a nagy szippantós kocsival, és előveszem a méltatlanul
félbehagyott történet-torzókat. Újragondolom őket. Hagyjuk most a kitalált
univerzumot, elhelyezem az egész társaságot a valós történelem megfelelő
pontjain. Novellafüzérben kezdtem gondolkodni. Persze nem hagyom el teljesen a
fantasy „talaját”, egy kis mágia nélkül az utcára se lépek ki, de induljunk
most ki valós történelmi korokból és helyszínekből. Írni kezdtem. Aztán
elpanaszoltam Vikinek, hogy sehogyan sem találom a megfelelő stílust. „Ez
annyira képszerű, annyira képregényre kívánkozna!”<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><span style="font-family: Life Savers; mso-ansi-language: HU;">Aztán nyomban visszakoztam, mert ki nem állhattam a szövegbuborékok buta
közhelyeit, a képregények egész eltúlzott formanyelvét, és egyáltalán a magas
irodalom és a képzőművészet felé tett zarándoklatomat teljes mértékben seggbe
tetoválta volna egy ilyen projekt.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><span style="font-family: Life Savers; mso-ansi-language: HU;">Nem tudok képregényt rajzolni, vetettem be végső érvként. Ez egy teljesen
új terület, kezdhetem a tanulást az elejéről, kizárt, hogy belevágjak egy ilyen
lélegzetvételű munkába. Nyilván nem ez történt.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><span style="font-family: Life Savers; mso-ansi-language: HU;">Most már tudom, hogy képregény rajzolónak lenni olyan, mintha az ember egy
személyben lenne képzőművész, dramaturg, forgatókönyv író, operatőr, vágó,
grafikus, karikaturista, művészkönyv-alkotó, jelmez és díszlettervező, hogy
csak néhány dolgot említsek. És persze legyen a kisujjában az anatómia, a
térábrázolás, és a választott anyag és technika beható ismerete. Mint a legtöbb
alkotótevékenységben, a képregény rajzolásban is a megfelelő arány eltalálása a
legfontosabb. Az anatómiai jártasság csillogtatása nem mehet a mozgásábrázolás rovására,
hiszen a dinamizmus gyakran fontosabb eleme egy mozgalmas jelenetnek, az
elrajzolások itt megbocsáthatóbbak, sőt nem egyszer ezek adják a képek
frissességét. Mindezek ellenére nem megengedhetők a vizuális „blöffök”, amikor
a rajzoló úgy próbálja meg elterelni a figyelmet saját felkészületlenségéről
(mondjuk fogalma sincs, hogyan gyűrődik egy pulóver egy guggoló alakon) hogy
csak húz néhány artisztikus vonalat, amelyek az adott formát hivatottak
jelezni. Természetesen a munkám tele van ilyen blöffökkel, nyilván ezért ágálok
ilyen bátran ellenük. Egy képzőművészeti diplomával a fiókomban olyan
szembesülni az ilyen alapvető hiányosságokkal, mintha egy orvos nem ismerné
mondjuk a belső szervek elhelyezkedését. Arcpirító, mit mondjak, de meg kell
tanulni.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><span style="mso-ansi-language: HU;"><span style="font-family: Life Savers;">Elszántuk magunkat. A projekt kikönyökölte magának a létjogosultságot, mit
volt mit tenni, rajzolni kellett. Viki pedig írta a szövegkönyvet. Elhagytuk a
szövegbuborékokat, Viki jellegzetes beszédstílust kölcsönzött a szereplőknek.
Összeraktuk a szinopszist, kilenc kötetre rúgott, sok szereplővel, hosszú
játékidővel, szövevényes motivációkkal és csalafinta krimi-szálakkal. No meg
persze sok-sok jól megindokolt mágiával. „Hogyan foglalnád össze a történet
mondanivalóját?” Kérdezi egy ismerős. „Mindent az ember saját maga teremt. A
szörnyeket is. És a saját szörnyeiért mindenkinek vállalnia kell a
felelősséget.” Ezt válaszolom, és közben Coelhónak érzem magam.</span><o:p></o:p></span></p>Gyuricza Mártahttp://www.blogger.com/profile/15141068551132286570noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2649146836607776872.post-4558165405423566852020-11-19T02:34:00.005-08:002020-11-19T02:41:15.610-08:00Hogy ki is vagyok én és miért kezdtem ezt a blogot<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: Life Savers;">Szabadúszó képzőművész és képregény rajzoló. Úgy is
mondhattam volna, hogy állás nélküli képzőművész és képregény rajzoló, de ezzel
azt a benyomást kelteném, tévesen, hogy ez nekem nem felel meg. De. Megfelel. Sőt.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: Life Savers;">A megbízásos munka, az más. Az jöhet bármikor. Könyvillusztráció.
Nyam-nyam. A szezonális gyümölcsszüret külföldön mentálhigiénés szempontból még
kötelező is. És Márta (aki én vagyok) ebből fedezi, hogy szabadúszó, és hogy
napi hat, nyolc, néha tíz órát tölt imádott képregénye rajzolásával. (Imádott
képregényemről még sokat fogtok hallani.)</span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: Life Savers;">„És van valami felület, ahol megtekinthetők a munkáid?” Kérdezik
gyakran, mire azt mondom, hogy már régóta tervezem, és folyamatban van, aztán
elsunnyogok. Na most, fontos rólam tudni, hogy elég sok mindenhez értek, de a
self-management és az informatika (még felhasználói szinten is) kívül esik ezen
a tartományon (leszámítva talán a Photoshop kezelését). </span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: Life Savers;">Nos, ennek a hiánypótlásnak vagytok most tanúi, kedves
olvasók! Örömmel jelenthetem, hogy felhagytam az ürügyek keresésével (noha volt
belőlük egy egészen takaros gyűjteményem) és hozzáláttam a netes felületek
meghódításához. Most megkérdezhetitek, hogy ugyan, és ez nektek miért lesz
érdekes?</span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: Life Savers;">Mert a blogon megtalálhatjátok a grafikai munkáimat (végre).</span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: Life Savers;">Mert a bejegyzésekben szakmai problematikákról és
munkafolyamatokról fogok írni, ami reményeim szerint nem csak a hozzám hasonló,
alkotó embereknek lesz izgalmas.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: Life Savers;">Mert itt tudjátok majd nyomon követni szeretett képregényünk
„Az Ezerfejű Történetei” fejlődését (lesznek ízelítők, információk, vázlatok,
és persze rengeteg műhelytitok).</span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: Life Savers;">És végül, de nem utolsó sorban: mert a blogon egészen addig
kapcsolatot tudok tartani veletek, amíg magamra nem szedek annyi tudást, hogy képes
legyek elkészíteni a saját weboldalamat. És persze azért is, mert a blog nem
Facebook, ami szegény jelen pillanatban annyira túlterhelt, hogy komoly
stressz-faktort jelent rajta bármit is elintézni.</span></p>Gyuricza Mártahttp://www.blogger.com/profile/15141068551132286570noreply@blogger.com0